ZSIGMOND MÁRTON – MŰTEREM

Zsigmond Márton azon kevés jelenkori képzőművész körébe tudható, aki a monumentális művészetnek szentelte ideje és tehetsége java részét. Bár a műfaj több évezredes hagyományra tekint vissza, az utóbbi néhány évszázad, évtized, nem kedvezett népszerűségének, különösen mifelénk. Ilyen körülmények között igen nehéz dolga akadhatott annak a művésznek, aki megalkuvást nem tűrően igyekezett véghezvinni, formába önteni elképzeléseit, a monumentalitás megvalósíthatóságának mostoha feltételei között próbálta kifejezésre juttatni nemcsak a saját, hanem egész népének kisebbségi sorsából, a diktatórikus rendszerek megtapasztalásából fakadó szabadságvágyát – mindezt ráadásul úgy, hogy lehetőleg ne járjon fejvesztéssel.