PANELEK MÖGÖTT

Losonczy Attila novellagyűjteménye a maga szűkszavúságában, végtelen fegyelmezettségéŹvel és empátiájával, hiúság nélküli emberszereŹtetével ritka értékű kötet. Megkapó tömörségű, olykor finoman ironizáló, versközelien gyéŹmántcsiszolású kisprózájában feléleszti a szépŹirodalmi szociográfia műfaját. Kötetének egyik legidőszerűbb darabja a Csend-(elm)élet, amelyŹről eszünkbe jutnak az elmúlt másfél év kínjai: „A csend félelmetes. Oly síri. Ráébreszt önnön magányunkra és kisszerűségünkre. Félünk-retŹtegünk tőle, ezért kapcsolunk be tévét-rádiót otthon… ezért tömködjük be fülünket az mp3 fülhallgatójával, nehogy véletlenül észleljük önmagunk csendjét.” A szerző szereti ugyan embertársait, de azért gyakran alkot csattanós kis paródiákat is: többek között az Entellektüel népkonyhák helyezkedő, törtető írócskáiról, a Forgatáson nyűglődő statisztáiról, vagy éppen a Foglyokban felbukkanó, egyáltalán nem nagy-mamás szendvics- és tortafaló hölgyekről. És igazi vándormotívumként, arról a kétszer – Na-pirend, Gondtalanok – felbukkanó, idős házasŹpárról, akiknek a Lajcsi-féle kisbolt, illetve egy igazi kricsmi olcsó szeszei kínálnak megváltást.Összefoglalva: jólesik napjainkban egy ilyen, tengerszem-tisztaságú kötettel találkozni, amely-ben még egy mulatságos sakkfigura-dramolettet, a Ha a bábuk beszélnéneket is kihallgathatunk…Petrőczi Éva***A szerzőről:Budapesten születtem 1975-ben, jelenleg is itt élek. Történeteket azóta írok, hogy írni-olvasni megtanultam.2009-től rendszeresen jelennek meg íráŹsaim különböző folyóiratokban és antoŹlógiákban.Számos műfajban alkotok, a történelmi és a fantasy tartozik a kedvenceim közé (utóbbinál használom a Cyrus Living-stone álnevet). A Hollószárny a félhold felett (In: A holló évszázada. Szerk.: Bíró Szabolcs. DunaŹszerdahely, 2013.) c. novellámból 2016-ban rádiójáték készült.***Részlet: „A népkonyhának már a gondolata is kínos az entellekŹtüel számára. Elvégre milyen jogon nevezi magát értelmiŹséginek, aki képtelen fenntartani magát, és még a kultúrára sem futja? Tanult emberek, több diplomával, alacsony fizeŹtéssel? Ki érti ezt?E fenti anomáliára mindig születnek – általában korŹmányzati ciklusonként eltérő – magyarázatok, ámde, mint tudjuk, szavakkal nem lehet üres hasakat megtömni. Netán mégis? Ne feledkezzünk meg az ún. bújtatott népkonyhákŹról, ahol a mindenféle értelemben kiéhezett értelmiségitásványvíz, pogácsa, szerencsésebb esetben minőségi borok is várják. Nevezetesen a kiállításmegnyitókon és a könyvbeŹmutatókon.Eme exkluzív népkonyhák etikettje igen szigorú. Ami a színházlátogatásnál kötelező, az itt kerülendő! A népkonyŹhai rendezvényen a ruházat lehet elegáns, de semmiképpen sem márkás. A fodrásznak még a tájékára se tévedjünk, szoŹláriumozás, napozás pedig egyenesen tilos!Már a megjelenésünkkel, testtartásunkkal igazolnunk kell, nekünk itt helyünk van. Tátongó bevásárlószatyorral érŹkezni udvariatlanság, még akkor is, ha az elénk tálalt finomŹságok az aznapi reggelink, ebédünk és vacsoránk is egyben.A gyakorlott népkonyha-látogató mindig felkészül az adott író/költő vagy képzőművész munkásságából, és alkalŹmas pillanatban hozzászól a témához. Arra persze ügyelŹjünk, hogy a szereplési vágyunk őrlángon működjön. Persze elengedhetetlen, hogy végül összebarátkozzunk az est szervezőivel és a meghívott vendéggel. Amennyiben szeretnénk, hogy a kultúra asztaláról a jövőben is – lehetőleg ehető – morzsák hulljanak az ölünkbe…”