LÁZÁR VILMOS EZREDES, A MEGBÍZHATÓ CSAPATPARANCSNOK

„Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti, különösebb büszkélkednivalónk nincs” – írta 1979-ben, az aradi vértanúk peranyagait közreadó kötetében Katona Tamás, a forradalom és szabadságharc történetének egyik legjobb ismerője.A néhány éve elhunyt kiváló történész szavainak igazságát kár lenne tagadni: az aradi vértanúk többségéről mindmáig nem született kritikai, alapkutatásokon nyugvó életrajzi mű. A Line Design kiadó könyvsorozata ezt a hiányt igyekszik pótolni.Ebben a kötetben Solymosi József rajzolja meg az aradi tizenhármak egyikeként kivégzett Lázár Vilmos ezredes modern, budapesti és bécsi levéltári kutatásokon nyugvó pályaképét. Számos esetben pontosítja, tisztázza az eddig ismert életrajzi adatokat. Emellett egy 145 tételből álló, teljességre törekvő Okmánytárban adja közre az egykori aradi vértanú ma is fellelhető 1848 előtti magánleveleit, a családi levelezés ismert és ismeretlen darabjait, 1848-as újságcikkeit, 1849-es hadijelentéseit, parancsait, a fontosabb hozzá intézett iratokat, valamint börtönleveleit és periratait. Lázár Vilmos 1817-ben született, 1832-ben lépett katonai pályára és egészen 1844-ig szolgált a császári-királyi hadseregben. Még ebben az évben megnősült, s nagy szeretettel nevelte felesége, Reviczky Mária bárónő első házasságából származó három gyermekét. 1847-től a Középponti Magyar Vasúttársaság főpénztárnoka és a társaság elnökének titkára lett. 1848 tavaszának eseményei alapjaiban változtatták meg a család életét. Lázár Vilmos előbb nemzetőrtiszti szolgálatot vállalt, majd belépett az újonnan alakuló honvédseregbe. Itteni szolgálatát főhadnagyként kezdve a szabadságharc végére ezredes lett. Bár nem volt tábornok, utolsó, hadtest­parancsnoki beosztása az életébe került. A hadbíróság halálra ítélte és tizenkét társával együtt 1849. október 6-án, Aradon kivégezték.