KÖZÉPKORI ZSIDÓ UTAZÓK – TUDELAI BENJÁMIN ÉS RENSBURGI PETAHJA ÚTLEÍRÁSAI

udelai Benjámin és regensburgi Petahja útleírásaiban a keresztes kori Európa és Közel-Kelet tájai, emlékei és legendái tárulkoznak föl egy szefárdi, illetve egy askenázi utazó szemszögéből. A világjáró rabbik nemcsak a zsidó községekről számoltak be, hanem az egyes helyszínek néprajzi jellegzetességeiről, előkelőségeiről, valamint a fontosabb épületekről, piachelyekről és romokról is, tárgyszerű közléseiket legendákkal keverve – ilyenformán történeti adatok és hiedelmek tekintetében egyaránt fontos forrásokat hagytak ránk.„Kína a [világ] keleti vége. Azt beszélik, ott a Jeges-tenger, mely fölött a Sark-csillag delel. Arrafelé időnként olyan ádáz vihar dúl, hogy nincs az a tengerész, aki irányítani tudná hajóját. A heves szél a Jeges-tengerre sodorja, ahol megreked, s képtelen továbbjutni; a legénység éhenpusztul, miután készletei kimerülnek. Számos hajó veszett el így, míg végül ki nem ötölték, miként lehet megszabadulni arról a kárhozatos helyről: ökörbőröket visznek magukkal, majd amikor feltámad a szél s a Jeges-tenger felé sodorja őket, mindegyikük – késsel a kezében – beburkolózik egy-egy bőrbe. Azután a bőrt összevarrják, hogy víz ne juthasson be, s a Jeges-tengerbe vetik. Amikor a gri?nek nevezett hatalmas ragadozómadár észreveszi, jószágnak véli s elragadja őket a szárazföldre, egy hegyre vagy egy völgybe, hogy felfalja, de amazok megszurkálják késükkel, megölik, majd előbújnak a bőrből, hogy lakott helyre térjenek. Sokan menekültek meg ekként szorult helyzetükből!” (Részlet az Utazások könyvéből, tudelai Benjámin„Ninivében volt egy elefánt. A feje egyáltalán nem is csúcsos! Termetes lévén, két szekérderék szalmát megeszik egyszerre! Szája a mellkasán van, s amikor enni akar, kétkönyöknyire kinyújtja az ajkát, felveszi vele a szalmát, és a szájába emeli. Mikor a szultán valakit halálra ítél, így szólnak az elefánthoz: ťEz az ember bűnös!Ť Erre az megragadja az ajkával, s olyan magasra feldobja, hogy amaz menten szörnyethal. Mindent tud az ajkával, amit egy ember a kezével: különös és lenyűgöző látvány! Az elefántra várost építettek, melyben tizenkét páncélos lovagot szállásoltak el – amikor [az elefánt] kinyújtja az ajkát, azon vonulnak le, akár egy hídon!”(Részlet a Körutazásból, regensburgi Petahja rabbitól)