KÖLTŐI IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS – IRODALOM ÉS MORÁL ÖSSZJÁTÉKÁRÓL, NEM CSAK JOGÁSZOKN

Beszélhetünk-e olyan konkrét, kézzelfogható hozadékról, amit kifejezetten a szépirodalmi művek olvasása nyújt a jogi gondolkodás számára? Amennyiben igen, miben azonosítható ez a többlet? Pusztán opcionális, egyfajta úri hóbort ez a hozadék, csupán változatosságot jelent a – Kafka szavaival – már „ezrek által megcsócsált fűrészpor rágcsálása közben”? Vagy jog és irodalom szükségszerű kapcsolatáról kell-e beszélnünk, vagyis olyan kölcsönhatásukról, ami akkor is fennáll, ha nem veszünk róla tudomást?A költői igazságszolgáltatás kérdése az esztétikai és a morális – utóbbin keresztül pedig a jogi – szférák sajátos metszéspontját képezi. A szerző a poetic justice klasszikus-didaktikus doktrínáját kognitív poétikai és recepcióesztétikai alapokon, olvasói morális döntéshozatali folyamatként értelmezi újra. Elméleti modelljének működését a Kohlhaas Mihály magyar és német nyelvű parafrázisainak tükrében vizsgálja, így a Kohlhaas-téma továbbélésének ívét is megrajzolja.Ajánljuk a könyvet: jogászoknak, akik érdeklődnek a formalista jogi gondolkodás lehetséges korrektívumai iránt, de azoknak a jogászoknak is, provokációképpen, akik a „jog és irodalmi” megközelítés létjogosultságát kétségbe vonják. Ajánljuk továbbá mindenkinek, aki szeretné tisztábban látni a happy end formuláját megkérdőjelező szépirodalmi művek morális hozadékait. „A mű az interdiszciplináris kutatásoknak ahhoz a ritka, optimális csoportjához tartozik, amelynek hozadékai jelentősek mindkét diszciplína, azaz mind a jogtudomány, mind az irodalomtudomány számára.” (Hajdu Péter, az MTA doktora, irodalomtudomány)