HOLMI 1989-2014 – ANTOLÓGIA

Decline and Fall; „Londoni Mindenszentek…”; Farkasok órája; Hogy elérjek a napsütötte sávig. Nehéz maelképzelni olyan antológiát, nemcsak az elmúlt negyedszázad, de az egész magyar líra történetéből,amelyben ezek a versek ne kapnának helyet. A Holmi méltán lehet büszke rá, hogy közölhette őket – és mégcsak az 1989 októberében indult folyóirat ötödik számánál tartunk. A szerkesztőségnek kezdettől fogvaalapelve volt, hogy generációktól, irányzatoktól és pártállástól, sőt az éppen aktuális kánontól is függetlenül,az általa – olykor belső viták eredőjeként – legvonzóbbnak ítélt minőség alapján válasszon szerzőket,elsősorban a mai magyar irodalom legjavából, de keresve – és ha megtalálva, akkor „futtatva” is – az újtehetségeket, és alkalmat kínálva a könyvkiadás által egyre kevésbé támogatott versfordítói hagyományfolytatására is.Az alapítók közül Réz Pál és Domokos Mátyás régi és kiterjedt kapcsolatainak köszönhetően sokirodalomtörténeti dokumentum, íróasztalfiókban lappangó írás és számos levél is megjelent. Így Bibó, Déry,Illyés, Jékely, Kosztolányi, Móricz, Nemes Nagy, Németh László, Ottlik, Pilinszky, Szentkuthy, Szerb Antal, VasIstván, Weöres Sándor is posztumusz szerzői lettek a Holminak. Itt publikálta a legtöbb új versét KántorPéter, Lator László, Orbán Ottó, Petri György, Rába György, Rakovszky Zsuzsa, legtöbb novelláját MándyIván, szépprózát, esszét vegyesen Szabó Magda, itt debütált szépíróként az akkor 76 éves Vajda Miklós, s váltegyre nyilvánvalóbbá, hogy Gábor Miklós és Szántó Piroska írónak is elsőrangú. Kezdő szerzőnek a Holmibanmegjelenni az irodalmi nagykorúvá válást jelentette. Több mint 40 000 oldal – ebből kínál bőséges, de aszerkesztőket még így is sok fájdalmas lemondásra kényszerítő válogatást az a három kötet, amelyek közülaz elsőt most tartja kezében az olvasó.