AZ ORSZÁGHÁZ KÖVEI – ORSZÁGHÁZI SÉTÁK

Gránit, márvány, mészkő – az építészeti elegancia fokmérője a nemes anyaghasználat, ezen belül kiemelt szerepet kapnak a kőanyagok, melyek a homlokzatok és belső terek legfőbb ékei az architektúra történetében. A dualizmus korában az az épület tarthatott számot a monumentális jelzőre, amely a külső és belső terek fal- és padlóburkolatainak értékessége által is kiemelkedett az átlagból. A budapesti Országház építésze és a tervezést javaslataikkal elősegítő szakemberek előtt nem lehetett kérdés, hogy az épület homlokzatain a maradandóság és az erő szimbólumát, a mészkövet alkalmazzák, reprezentatív belső tereiben pedig különféle márványokat és gránitot is. Az épületen végül főként magyarországi – Kárpát-medencei -, de néhány értékes külföldi kőfajtát is felhasználtak. Az 1896-ra külsőleg elkészült Országház homlokzati kőburkolata az eltelt, több, mint 120 év óta többször felújításra szorult, de az 1902-re elkészült belső terek helyreállítása is szükségessé vált a második világháború után. Kötetünk az eredeti és a műemléki helyreállítások során alkalmazott kőhasználattal ismerteti meg az olvasót, kitérve az egyes kőfajták eredetére, az épületen belüli helyére és utótörténetére is.