DANTE ALLEGÓRIAFELFOGÁSA ÉS A KÖZÉPKOR VILÁGKÉPE

Ha igaz Benedetto Croce ama gondolata, hogy a művészi-költői alkotás legfőképpen képteremtés, akkor egy költő képalkotásában művészete lényege mutatkozik meg. Miért épp „a világirodalom legnagyobb költeményének” szerzője, Dante lenne kivé-tel? Kaposi Márton, a nemzetközi tekintélyű magyar dantista új könyvében a rá jel-lemző magas színvonalon köti össze a lényeglátást és az alaposságot, az Egész értel-mezését és a részletes elemzést, az irodalomtudományt és a filozófiatörténetet. Egyetlen dantisztikai kérdéskör fényében a dantei életmű egészére világít rá, hiszen a firenzei vátesz allegóriáiban és allegóriafelfogásában költészet és bölcselet, szépség és igazság, hit és tudomány, magasság és mélység, líraiság és társadalmiság, művé-szet és retorika, korszellem és egyéni-páratlan zsenialitás találkozik, ötvöződik har-monikusan vagy feszül egymásnak termékeny dialektikában. A „költők legmagasabb-jának” csúcsaira vezet a tudós kalauz, mint új Vergilius. (Madarász Imre)