A TÉRIDŐ MÁTRIX ÉS A JÖVŐ ENERGIÁJA

Nem a ceruzám esik le a földre, hanem a föld esik „fel” hozzá!Ebben az állításban nem az a kérdés, hogy hihető-e, hanem az, hogy helyes-e!Nincs egységes világképünk. Erős, gyenge, elektromágneses és gravitációs kölcsönhatásokra osztunk, és közben nem tudjuk definiálni a gravitációt, a teret, bajban vagyunk a fotonnal, a fénysebesség fogalmával, és nem tudjuk kezelni a téridőt. Félünk az anyag definíciójától, nem tudjuk összeegyeztetni a részecske szemléletünket az idővel, és azzal, hogy mindennek élettartama van. Keressük a világ legkisebb építőkövét és nem vesszük észre, hogy ezzel akaratlanul is azt sugalljuk, hogy a világunk véges, miközben a világ véges vagy végtelen mivoltáról elmélkedünk. Száz éve küszködünk önmagunkkal.Azt gondoljuk, hogy ezek részletkérdések, amelyekre egyszer majd úgyis választ kapunk. De ha rossz az irány, akkor ez az egyszer soha nem jön el, és akkor minél hamarabb vissza kell fordulnunk és újra kell kezdenünk.A könyv esemény szemlélete, a „folyamatos változás” alapelve, az idő, a tér, az esemény és az anyag egysége – egy újrakezdés.Azért is újra kell kezdenünk, mert energiatermelésünk beszorult a ne rombolj és légy hatékony kettősség csapdájába. Pedig az energia itt van a szemünk előtt. Akkor is itt van, ha felhasználjuk azt, és akkor is itt van, ha nem. Csak azt a régi módon nem vehetjük észre. A gravitáció kvantumhatása és a Hidrogén folyamat konfliktusa végtelen nagy mennyiségű természetes energiaforrás. Ahogyan azt a kisminta kísérleteim igazolták is.Ha érdekel a húsz éves munkám olvasmányos összefoglalója, akkor ne habozz és csapd fel…A könyvhöz Egely György írt ajánlót.