A MAGYAR POPULÁRIS ZENE TÖRTÉNETE(I): FORRÁSOK, MÓDSZEREK, PERSPEKTÍVÁK

Ez a tanulmánykötet egy, a magyarországi populáris zene 20. századi történetével foglalkozó könyvsorozat harmadik darabja. E gyűjtemények nem egyetlen, nagy narratíva köré épülnek, és nem az eddigi tudások szisztematikus összefoglalásai kívánnak lenni. Ellenkezőleg: számos tudományterület, intézmény és alkotói műhely képviselőinek – rendszerint kisebb témákra, részproblémákra, esetekre koncentráló – szövegei szerepelnek bennük, amelyek olykor kérdezésmódjukban, fogalomhasználatukban, de akár az azonos forrásokból levont következtetéseikben is különböznek egymástól. Ám talán épp ezek a különbségek mutathatják meg, hogy ugyanazoknak a zenei jelenségeknek és gyakorlatoknak egészen eltérő megközelítései is létezhetnek, és hogy a politika- és intézménytörténeti, a zenei-esztétikai, a szociológiai vagy a médiatudományi vizsgálódások egyaránt – jóllehet más és más módon – hasznosulhatnak a populáris zenei kutatásokban.A szerzők ezúttal a saját speciális kutatásaikhoz kapcsolódóan azt igyekeztek körüljárni, hogy milyen panelek, mintázatok mentén jönnek létre a populáriszene-történetek; hogy miként működik a hazai populáris zene múltjával kapcsolatos emlékezet; s hogy mi szorul újragondolásra, illetve alkalmazható még ma is a téma kutatását korábban meghatározó paradigmák közül.A magyar populáris zene története(i)ben az operettől a cigányzenén át a pop-rock különböző irányzataiig számos, hosszú ideje egymás mellett létező zenei jelenségről olvashatunk, de közben Magyarország társadalmának és kultúrájának néhány fontos kérdésével is megismerkedhetünk.