A HASONMÁS

A XIX. században, amikor szinte divattá vált a hasonmás-téma, a fiatal Dosztojevszkij fantáziáját is megragadja, és Chamissóhoz, Hoffmannhoz, Gogolhoz hasonlóan o is megalkotja a maga kettévált életu, megkettozodött tudatú hosét, a tragikus és egyben humoros sorsú Goljadkin urat.A szerencsétlen, balsikerekkel és megaláztatásokkal terhes életu kishivatalnok harca a másikkal a sikerekben gazdag, pénzzel, életkedvvel, beteljesült szerelemmel, kitüntetésekkel rendelkezo fiatalabb önmagával, törvényszeruen kudarcba, tragédiába torkollik. Az író a drámát szinte teljesen belülrol ábrázolja, realizmusa úgy villog, hogy irónia és belso megjelenítés szövodik teljesen egymásba. Az emberi lélek küzdelme legnagyobb ellenfelével önmagával: ez a tárgya Goljadkin címzetes tanácsnok úr történetének. A léletani ihletésu epika remeklése csak látszólag fantasztikus történet valójában, mint az igazi lángelmének minden alkotása,mindnyájunk mindennapi története.