ZENE, TÁNC, HAGYOMÁNY

ElőszóA fényképek bizonyító és viszonyító erejének köszönhetően a 19. század végétől, a 20. század elejétől kezdődően hatalmas mennyiségű képi dokumentum – negatív, diapozitív, fotókópia – halmozódott fel különféle magán- és közgyűjteményekben. Azáltal, hogy „rögzíti, dokumentálja, tükrözi, deklarálja” (Kunt Ernő) a vizsgált társadalmi csoport kultúráját, a fénykép olyan információforrás, amely révén a társadalomkutató – anélkül, hogy jelen lett volna a kép rögzítésekor – kép és valóság viszonyát értelmezheti, vagy amelyet a dokumentálás szándékával maga is létrehozhat.A közgyűjteményekben őrzött fotódokumentumoknak azonban csak kis töredékét ismeri a nagyközönség, s csupán alárendelt szerepben: egy-egy szűkebb területre összpontosító írásmű, illetve kiállítás szemléltető vagy hangulatkeltő elemeként. A fényképet készítő kilétére a legritkább esetben derül fény, sőt, gyakran a képre vonatkozó alapinformációk is hiányoznak.A fényképezéssel, fényképpel, ezek jelentéseivel, szerepével, összefüggéseivel foglalkozó elméleti irodalom nyomán a rendszerváltás óta Kelet-Európában is egyre nagyobb érdeklődés övezi a fotódokumentumokat. A digitális technika fejlődése, hozzáférhetősége lehetőséget teremtett a fotóarchívumok szisztematikus feldolgozására. Az utóbbi évtizedben egyre több közgyűjtemény fotóarchívumában vette kezdetét a képek digitalizálása, a képek világhálón való megosztása, és megjelentek az első szakpublikációk is.Az Erdélyi Néprajzi Múzeum 46 185 negatívot számláló archívumának digitalizálása 2006-ban kezdődött meg. A munka során egyre erőteljesebben körvonalazódott annak szándéka, hogy az egy-egy személyhez köthető fotóanyagot együttesként kezeljük, s a fényképanyag mellett azok készítésének kontextusait, a fényképezőgép mögött álló személyt is megismerhessük.A tervezett sorozatból az első kiállításra 2008-ban került sor, az ehhez kapcsolódó gyűjteménykatalógus is ugyanabban az évben jelent meg. Mindkettő egy angol festőművész, Denis Galloway 1920-as és 1930-as években készült, az Erdélyi Néprajzi Múzeumban őrzött romániai felvételeit mutatta be.Ez a kiállítás a korabeli népéletet általánosságban jelenítette meg, áttekintve a Galloway által bejárt összes néprajzi tájat. A gyűjtemény azonban számos másfajta tematikus értelmezésre is lehetőséget ad. Így a budapesti Hagyományok Háza a kolozsvári Erdélyi Néprajzi Múzeummal együttműködve 2010 januárjában olyan fotókiállítás rendezésével bízta meg jelen kötet szerzőit, amely a népzene, néptánc, népszokás és a kapcsolódó hagyományok témakörére koncentrál. Ezáltal számos olyan kép került bemutatásra, amelyik a kolozsvári kiállításon nem szerepelt.Jelen kötet a budapesti kiállításhoz képest kissé bővebb válogatást ad a címben jelzett témakör képeiből, s a hozzájuk kapcsolódó ismertető anyag is kibővült. Ennek megfelelően csak olyan tájak fotói kerülnek bemutatásra, ahol Galloway zenés, táncos vagy szokásokkal kapcsolatos felvételeket készített.Ezáltal egyes tájegységek sokkal bővebb anyaggal szerepelnek, mint mások. A mellékelt térképek a mai földrajzi-közigazgatási állapotokat tükrözik.Reményeink szerint kiadványunkat egyaránt haszonnal forgathatják a folklór- és néprajzkutató szakemberek, a néphagyomány iránt érdeklődő szélesebb közönség és a míves fotográfiákban gyönyörködni tudó érdeklődők. A szerzők