WATTEAU FELHŐI

„A könyvek külön univerzumáról kellene beszélnem, a beláthatatlan rétegekről, amelyek körülvesznek minden olyan munkát, amely ezért vagy azért fontossá válik számunkra. De erről elég nehéz beszélni, legfeljebb felvillantani lehet valamit az egymásra épülő és egymást tápláló benyomásokból, amelyekből összeáll egy könyv bennünk élő képe. Egy könyv soha nem áll önmagában. Mindig az életemben áll, a részévé válik, bármit jelentsen is ez. Mert ha már azt leírom, hogy az életem, azonnal elbizonytalanodom. A könyvek élő organizmusok vagy szellemek, lidércek, tündérek, szabadon járnak ide-oda az időben és a térben, befurakodnak a jelenségek és az események mélyére. Sokszor egyáltalán nem emlékszem egy konkrét könyvre, mégis tudom, hogy láthatatlanul és szinte érzékelhetetlenül végzi bennem a maga titokzatos munkáját. Talán a hagyomány – és végső soron a kultúra – sem más, mint ez a titokzatos működés az emberben, a könyvek, a képek, a zenék áldott aknamunkája a lélekben.” (Győrffy Ákos)