VOLT EGYSZER EGY HÁBORÚ

Én is betöltöttem a 18. életévemet, mint mindenki más, aki bevonul a hadseregbe. 1942-t írunk, szeptember elsejét, én pedig a II. világháború kellős közepén találtam magam…, mondjuk mindig is az volt az álmom, hogy katona legyek és szolgáljam a hazámat. Most lehet, hogy morbidan hangzik, de kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés emberre lőni, kíváncsi vagyok arra a sokkérzetre, ami elkap és arra a hihetetlen bűntudatra, ami azokban a percekben átjárja az egész testemet a talpamtól a fejemig, az agyamtól a szívemig és vissza. Én ezzel a nagyvonalú és gátlástalan lelkesedéssel léptem be a hadseregbe.