VILÁGOSAK LESZNEK ELŐTTÜNK A HOMÁLYOK ÉS SÖTÉTSÉGEK

„Megismerni valamit fáradságos agymunka. Emellett azonban mindig életörömmel jár a megismerés, ugyanis növeli a sanszainkat az életben, mint ahogy a terep ismerete előny a harcban. Törekednünk kell és törekszünk rá még akaratlanul is, hogy ezt a tereptanulmányozást elvégezzük: lehetőleg mindent meg akarunk ismerni, embereket, állatokat, növényeket, tájakat, népeket, emberi produkciókat. Így érthetjük meg az életet és így juthatunk rá, hogy micsoda abban a mi igazi teendőnk. Igyekezünk megérteni a dolgok természetét és azoknak egymással való összefüggéseit. Amikor a művész alkotásában viszontlátjuk, halljuk a tapasztalatainkat, a megismeréseinket, továbbá az adott tárgyakról, személyekről vagy helyzetekről alkotott vé­leményünket: ez a (másodlagos) ráismerési folyamat ugyanazzal az örömmel jár, mint az (elsődleges) megismerés, de annak a fáradtsága nélkül, amellett egy új megismerést is nyújt a művészről, szintén hasonló előnyös feltételek mellett, tehát anyagforgalmi szempontból úgyszólván ingyen.” (Csáth Géza: A művészi alkotások élvezése)