VERSBE ÍRT SZAVAK

Közel másfél évszázad telt el a gyanú hermeneutikája jegyében,mely a cselekvés, a szó és a szubjektum válságánakképzetét törekedett abszolutizálni. Napjainkban immáre diszkurzusformák válságával szembesülhetünk. A könyvközéppontjában álló nyelvi jelenlétmód különös ellendiszkurzusbanölt testet, mely a lírai szó nyelvteremtő erejénektulajdonítható. Hatása egyfajta verbális inspirációbannyilvánul meg, mely arra késztet, hogy a társas beszédstratégiákdeficitjeiből származó – s a „lét dadogását” előidéző– jelenléthiány valódi okát újra meg újra fölismerjük, stapasztalatát saját írásmódunkba integrálva önmegértésünketlétértelmező eseménnyé avassuk. Ily módon teljesülheta krízis okait már a kezdet kezdetén fölismerő Nietzschekívánsága: „a cselekvőt ismét belefoglaljuk a cselekvésbe,miután fogalmilag elválasztottuk tőle, és ezzel a cselekvéstüressé tettük”. A versnyelvi „belefoglalás” értelmezése,a diszkurzív poétika sem a szavakat, sem az alakzatokat,sem a beszédegységeket nem szemlélheti másként, mintaz egyszeri cselekvésben és személyes szólásban megnyilvánulójelenlétigény szignáljait. A saját nyelve felé folytonúton lévő alanyról tanúskodva Arany János a „jövő szódallamának” meghallásában, Kosztolányi Dezső a „mégnem mondott szó” keresésében, József Attila „a keletkezőszó” megjelenítésében éri tetten az effajta poézis sajátosantropológiai teljesítményét. A könyv szerzője AlekszandrPuskin és Kovács András Ferenc műve kapcsán az elbeszélés,a plasztika, a betű- és történetírás problémaköreirevonatkoztatva is megvizsgálja a versnyelv létértelmezőlehetőségeit.