VÉG ÉS VÉGTELENSÉG

Nyitott műalkotások léteznek, de hogyan lehetségesek? – transzformálható akár a klasszikus lukácsi kérdés. A jelen értekezés ugyanis azt járja körbe, hogy miként alakulhat ki értelmes, esztétikailag releváns műforma a szándékoltan és programszerűen befejezetlen, „formabontó” posztmodern szépirodalmi elbeszélésekben, a problémát elméleti és műelemző szinten is elhelyezve. A könyv az arisztotelészi kezdet, közép és vég egységkritériumának felidézésétől a szélsőséges és értelmezhetetlen nyitottságot leíró elméleteken át a témába vágó legújabb kori narratológiai belátásokig nagy utat jár be, hogy megalkossa saját terminológiáját az esztétikailag is érvényes, egységes szerkezetet felmutatni képes befejezetlen alkotások értelmezésére, melyet konkrét olvasatokon is próbára tesz. Világirodalmi példákat kínál a körkörös, a kombinatorikus és az ellenzárlatos szerkesztésre s ezeken belül a dobozregényre, a hipertextre, a rizómára, a töredékességre és az elágazó befejezésekre, hogy az elemzések után különbséget lehessen tenni az üres technikai trükkök és a valódi tartalommal bíró műalkotás között.LÁSZLÓ LAURA (1990) esztéta, szerkesztő, muzeológus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Esztétika Doktori Programján szerzett PhD-fokozatot. Évekig az ELTE BTK szabadegyeteme, a Pesti Bölcsész Akadémia fő szervezője és a Doktoranduszok Országos Szövetsége Filozófiatudományi Osztályának alelnöke, majd elnöke. A Magyar Sakkvilág rovatvezetője, versenybíróként és oktatóként is működik. Az Irodalmi Magazin szerkesztője és két éven át Oláh János-ösztöndíjasa, fő tevékenysége a lapszámok vizuális koncepciójának kialakítása. 2021-ben a Magyar Filozófiai Társaság, a L’Harmattan Kiadó és az ELTE Filozófia Intézet közös elismerését, a Cogito-díjat vehette át. Kutatásaiban elsősorban a nyitott mű esztétikai lehetőségeivel és az irodalmi műalkotás határainak kérdésével foglalkozik.