VEDD LE RÓLAM A KEZED

Domokos Tamás az ezredforduló vi­­­lágának bugyrait és ambivalen­ciáját sűríti írásaiba. Különböző műfajokat váltogat, hogy el­mond­ja – a különös részletekre érzékeny – mondanivalóját. Kompromisszum nélkül fo­galmaz, vitatkozik és cá­fol.Enervált mesék, versek (hurkok a sem­mibe, melyekben többek kö­zött megidézi Ian Curtis, a Birthday Party, a Talking Heads, a Killing Joke, a Laibach, a CPg, az ETA és má­sok szellemét) kerülnek ki a keze alól, de egy kisregény terjedelmű pró­­zát (Pont ugyanúgy nem kéne) is olvashatunk tőle, be­fejezésül pedig for­dítások következnek, DaviD Katz-tól, Glurious Dintől és Mikkel Bolt Rasmussentől.Ne puhánykodjunk! A kortárs ma­gyar szép­irodalomban Do­mo­kos Tamás, a legen­dás szegedi Fosszília folyóirat egykori szer­kesz­tője, a legkeményebb és leg­radi­ká­li­sabb mondatokat tette az olvasók elé! (Fenyvesi Ottó)