VANEK ÚR PÁRIZSBAN

A Vanek úr Párizsban csak 1986-ban jelent meg, sok-sok évvel a szerző halála után, éppen ezért nem teljesen alaptalan a feltételezés, miszerint nem kész regényről van szó, hanem csak egy félig elkészült kézirat publikálásáról. Ezt az elképzelést támasztja alá a történet kidolgozatlansága, valamint az a tény, miszerint talán ez a legkevésbé Rejtős darab az életműben – tudtuk eddig. A jelen kiadás igazán különleges, hiszen az eredeti gépiratot tartalmazza, ami soha nem jelent meg korábban. Történt ugyanis, hogy a hajdani eredeti gépiratból (aminek egyik példányát amúgy Rejtő összetépte) kettő készült, és Rejtő egykori titkárnője az épen maradt változatot beköttette… a példány pedig Kiss Ferenc magánygyűjtőhöz került. A kiadvány e példány reprint kiadása, a szöveg pedig értelemszerűen különbözik az ismertté vált (csonka) változattól. A titkárnő visszaemlékezése: „Én a folyamatos diktálásra emlékszem, soha nem szakított félbe, és nem állt le korrigálni. Nem jegyzetelt előre, a szerkezet és a hős benne élt. Miután elkészültem, átvette tőlem az anyagot, és elkezdte stilizálni a szöveget. Másnap visszakaptam a kéziratot, majdnem mindegyik oldal össze volt firkálva, de úgy, hogy néhány flekken csak két-három olvasható sor maradt… Mindig hajszolta magát, és általában ideges volt. Főleg akkor gurult be, ha munka közben véletlenül közbeszóltam, és ezzel leállítottam a diktálás áradatát.” A kézirat Kovács Magda-féle regényváltozata, mely a legközelebb állt Rejtő végső változatához, hivatalosan most kerül először a magyar olvasók elé.