VÁMOSSY FERENC: 20. SZÁZAD MAGYAR ÉPÍTÉSZETE. 2. KÖTET. KÖZELMÚLTUNK ÉS AZ EZRED

A második kötet címe Közelmúltunk és az ezredforduló 1957–2002 Bevezető és záró tanulmánya a korszak egyetemes válságainak (1968, 1974, 1989) jelentőségére kívánja felhívni az olvasó figyelmét. A történeti áttekintés III. része, a tervgazdaság voluntarista kényszerpályáin megtett út a következő három fejezet témája, amelynek felívelő szakaszaiban kibontakoztak a társadalmat a modernizáció irányába elmozdító ismétlődő válságokkal is együtt járó hazai folyamatok. A 6. fejezet (1957–1967) a hatvanas évek megújulását, az építésiparosítás indokait és ellentmondásait, a tervezőirodák kibontakozását, majd a gazdasági visszaesés jeleit tárgyalja, a 7. (1968–1975) a reformévek reményeit, az építészet és települési környezet megújításának modernizációs szándékait és eseményeit mutatja be, majd a reform elfojtásától a nyolcvanas évekbeli pangás éveiig ívelő 8. fejezet (1976–1989) a gyorsuló lemaradás állapotában az építészeti irányzatok kibontakozását, a posztmodern törekvések megjelenését és a tervezőirodák megindulását elemzi.Az 1990 utáni évtizedet a IV. rész és abban a 9. fejezet foglalja össze. Az újrakezdés éveinek problémáit, építészeti szándékait és az ezredfordulón egy újabb építésznemzedék alkotói korba érését tárgyalja, kiemelve az új tendenciákat, a high-tech szemlélet kiérése, illetve a modern újraértékelése, a regionális karakter tudatos vállalása, amelyekből a szemléletváltás és kibontakozás érzékelhetővé válik. Áttekinti a 2002-ig tervként megjelenő sajátos értékű munkákat, felvázolva az ezredvég már érzékelhetően felgazdagodó építészeti átalakulásának jellemző térformáló és értékmegújító törekvéseit.