ÚTKÖZBEN – KÜLVÁROSI EL CAMINO

Ma ismét egy hölgy tárja fel előttem a prblémáit, teszi elém a lelkét. A "forgatókönyv" a szokásos: nem ért meg a férjem, nem bírok a gyerekeimmel, a munkám egy katasztrófa, értéktelennek érzem magam. A kérdése az, hogy mit csináljon, hogy a férje megváltozzon, és végre elismerje őt, mit tegyen, hogy a gyerekei megváltozzanak, és "kezelhetőbbek" legyenek, hogy a főnöke megváltozzon, és a munkahelyén kevesebb méltánytalanság érje? A segítséget tőlem várja. Én most is, mint mindig, azt mondom: változz meg TE! Persze elsőre nem érti, hogy mit akarok. De hát – mondja – minden rendben lenne, ha a férjem, ha a gyerekeim, ha a főnököm… – és itt azért már elakad a szava – megváltozna – fejezi be bizonytalanul. Hajnalban arra ébredek, hogy erről a témáról írnom kell. Nem bírok tovább maradni az ágyban. Felkelek, bekapcsolom a számítógépet, és reggelre leírom, ennek a könyvnek a vázlatát. Fáradtan, de örömmel olvasom végig. Ez meg van! Már "csak" ki kell dolgozni. Ennek az eredményét tartod a kezedben! Kellemes időtöltést kívánok.