ÜRES CSIGAHÁZ

„A nyelvünk nem tudja elmondani, csak dadog, csak próbáljakörberajzolni a hiányt.(Nincs elég kezünk)” – Lévai Alíz Mária verseiben egész világok épülnek egyetlen szó vagy tárgy köré. Egy tű vagy egy régi kávéfőző hordozza anyák és leányok kapcsolatának terheit, egy rebbenő árnyékban pedig élet és halál kimondhatatlan kérdései öltenek alakot. A gyász, a reménytelenség és a magány érzését az elhagyott helyek nyugalma és a természet harmóniája keretezi e lélekig ható versekben.