TŰZFÉSZEK

„Maradéktalanul beszippant… A Tűzfészek csak úgy füstölög.” – Tommy OrangeMivel tartozunk a vérrokonainknak? Morgan Talty a Penobscot Indian Nemzet tagja. Első megjelenése a Night of the Living Rez című novelláskötet volt, amellyel elnyerte a PEN/Robert W. Bingham Díjat, az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia Sue Kaufman Díját, a Nemzeti Könyvkritikusok Körének John Leonard Díját, a New England-i Könyvdíjat, emellett a Nemzeti Könyvalap „Öten 35 év alatt” elismerésében részesült, továbbá jelölték a Barnes & Noble Könyváruház Fedezz Fel Nagyszerű Új Írókat Díjára, az Andrew Carnegie Medalre a fikció terén nyújtott kiemelkedő teljesítményért, a Mark Twain Amerikai Hang az Irodalomban Díjra és a Story Díjra. Írásai többek között a Georgia Reviewban, a Grantában, a Shenandoah-ban, a TriQuarterlyben, a Narrative-ben, a Lit Hubon láttak napvilágot. Talty a Maine-i Egyetem oronói campusában tanít kreatív írást és őslakos, illetve összehasonlító irodalmat, emellett tanít a Stonecoast MFA kreatív írás programján, és az Amerikai Indián Művészeti Intézet munkatársa. A Maine állambeli Levante-ban él.„A belőlem csordogáló vér folyt Elizabeth ereiben is. Fura egy dolog: minden vér ugyanúgy néz ki, mégis azt mondják, hogy mind más és más, mégpedig különböző módon és különböző okból. De egy biztos, gondoltam: az vagy, aki vagy, még ha nem is tudsz róla.”Az év könyve: TIME, New Yorker, ELLE, NPR, Harper’s Bazaar Center for Fiction Első regény-díj – jelölésMaya Angelou Könyvdíj – jelölésVCU Cabell Első Regény-díj – jelölésJoyce Carol Oates Díj – jelölésAspen Words Irodalmi Díj – jelölésAndrew Carnegie Medal a fikció terén nyújtott kiemelkedő teljesítményért – jelölésDublin Irodalmi Díj – jelölés A mai őslakos irodalom hangvétele és témái egészen mások, mint amire ifjúságunk „indiánkönyveiből” emlékszünk. Charles nem tagja a törzsnek, ezért nem élhet a rezervátum területén. A folyó mellett lakik, a túlpart már a maine-i Penobscot Rezervátum területe. Áll ott egy ház, amire Charles rálát a verandájáról. Abban a házban él a lánya, Elizabeth. De Elizabethnek fogalma sincs arról, hogy Charles az apja. A férfi az évek során csak egy-egy pillantást tud vetni Elizabethre: először, amikor hazahozzák a kórházból. Néha hosszú évekre szem elől veszti. A lánya mostanra húszéves is elmúlt, és Charles nem hajlandó tovább titkolózni. De Elizabeth kíváncsi-e egyáltalán az igazságra? Ki az igazság birtokosa? Mikor vagyunk tekintettel a másikra: ha hallgatunk, vagy ha beszélünk?