TÚL A FALON – AZ ÉN ÖTVENHATOM

`E kötet első, nagyobbik felét egy alig húszéves fiatalember vetette papírra. Az utolsó versek szerzője viszont – mi tagadás – már a hetvenedik felé halad. Hangnembeli különbség ha van az eleje s utója között, úgy az – mint annyi minden – az 1956 óta lepergett félévszázad terhére róható#.. Nem napló s nem krónika ez a könyv, csupán az átélt egyszeri szabadságra, majd a tankágyú- s vaskapudörejre máig – és halálig ráfelelő visszhangok sora. Szabadulásom pillanatában a bosszúvágy – ha egyáltalán tápláltam magamban effélét – azon nyomban kihúnyt belőlem. Túléltem, ami történt. Személyes elszámolni, leszámolni valóm senkivel nincsen. Szükséget nem szenvedek, megbecsülés övez. Ám az igazság helyreálltát várva várom azóta is. – 2006 kezdetén, Buda Ferenc.`