TŰ FOKÁBAN

Összegez a költő: létének és álmainak „kamatát” nyújtja át az olvasónak, s közben szembenéz önmagá-val s pásztázza az őt körülvevő szűkebb-tágabb világot. A tű fokában, vagyis a nappalok és éjjelek szorítá-sában formálja hol hagyományosan, hol veszettül modern módra mondandóját. Ellentétek és ambiva-lenciák, tehát a valóság és a költői én gazdag tárháza a kötet, a jelen emberének feszültségeire mutat rá, teszi mindezt úgy, hogy a szókimondó művész teljességével segítsen, az ő szavával élve, e „mai kocsmán átallépni”. És amikor „a vers kisírja magát”, a költőnek és olvasójának szabadságot ad, vagyis a döntés felelősségét: hittel vagy anélkül, de mindenképp elkerülhetetlenül. (Kaiser László)