TÖRTÉNÉSEK A NYELVBEN A KELETI VÉGEKEN II. KÖTET

A könyv címében a „történések a nyelvben" szerkezet arra utal, hogy létünk összefonódik a nyelvvel, a nyelvekkel: mi a nyelvben élünk, a nyelv bennünk él, „történéseink" is közösek. Valahogy úgy, ahogy a német filozófus, Martin Heidegger írta 1927-ben: „A nyelv a lét háza, és az ember a lét házában lakozik." És fontos az is, hogy miközben inkább statikusan érzékeljük a jelenségeket, elkülönülő fogalmakkal közelítjük meg őket, a valóságban „történések" vannak, folyamatok és folytonosságok, mozgások és észrevétlen átmenetek.Ennek a mostani kötetnek a dolgozatai, alkalmi vagy a lényeget érintő szövegei, analitikus okfejtései vagy tömörebb reflexiói nyelvi létünk szempontjából fontos intézmények helyzetét elemzik: alakulásukat és működésüket, törekvéseiket és gondjaikat. Az oktatásról-képzésről és a tudományművelésről van szó, amelyek elsődlegesen nem (kutatási) témaként voltak és vannak jelen az életemben, hanem napi tevékenységként vagy éppen napi cselekvésként. Ezt a kettősséget követi a kötet tagolása. Úgy éreztem, hangsúlyoznom kell intézményeink létének, létrejöttének és működésének, eredményességének és eredménytelenségének azt a jellemzőjét, hogy bizonyára közösségünk államnélküliségéből adódóan nagyon személyfüggő. Még az állami keretben működő intézményeink működésének hatékonyságát sem a rendszer határozza meg, hanem a rendszerbeli funkciókat, szerepeket betöltő felelős személyek.