TÖRÖK IGNÁC, A HADMÉRNÖK TÁBORNOK

„Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti, különösebb büszkélkednivalónk nincs” – írta 1979-ben, az aradi vértanúk peranyagait közreadó kötetében Katona Tamás, a forradalom és szabadságharc történetének egyik legjobb ismerője. A néhány éve elhunyt kiváló történész szavainak igazságát kár lenne tagadni:az aradi vértanúk többségéről mindmáig nem született kritikai, alapkutatásokon nyugvó életrajzi munka.A Line Design Kiadó sorozata ezt a hiányt kívánja pótolni.Az aradi vértanúkat napjainkban is sok esetben csak felületesen ismerik a történelem iránt érdeklődők. Ráadásul kortársaik emlékezetében is eltérő módon rögzültek. Vannak, akikről többet,és vannak, akikről jóval kevesebbet örökítettek meg.Jókai Mór az 1875-ben közzétett „Forradalom alatt írt művei” egyik lábjegyzetében azt írta, hogy: „A kormány Majthényi helyébe Guyont nevezte ki komáromi várparancsnoknak…”. Valójában Majthényi István tábornok lemondása után 1849 januárjában Török Ignác mérnökkari ezredes lett a várparancsnok, akit az Országos Honvédelmi Bizottmány is megerősített beosztásában és előléptette tábornokká. Guyont csak később, 1849 márciusában nevezték ki, s csak áprilisban tudta átvenni a parancsnokságot. 1849. április 11-ig Török Ignác állt az erődítményrendszer élén, s csak utána vette azt át Lenkey János, majd Guyon Richárd. Ha a Komáromban született, és azt nagyon jól ismerő Jókai a teljes felejtésbe száműzte emlékezetéből Török Ignácot, akkor a többi kortársán sem csodálkozhatunk, hogy szinte teljesen ugyanezt tették.A sorozat újabb kötetéből most átfogó képet kaphatunk Török Ignác életéről, akinek tevékenységét hivatalos jelentéseivel és komáromi várkormányi parancsaival is dokumentáljuk. A kötet szerzője Hajagos József, a Gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanára, aki már régóta foglalkozik Török Ignác tevékenységének a feltárásával. Erre az is ösztönözte, hogy a vértanú tábornok egykor a gyöngyösi ferences gimnáziumban diákja volt.