TITKOS BUNKEREK – A MAGYARORSZÁGI ÓVÓHELYEK TÖRTÉNETE 1917–2022

A kötetben címében ugyan a bunkerek szó szerepel, mégis annyiban pontosítani szükséges ezt, hogy a mai Magyarországon lévő föld alatti életvédelmi létesítményekről szól a könyv. Ez alól az egyetlen kivételt a föld felett megépült légoltalmi kockák (BGS óvóhelyek) jelentik. A bemutatott objektumok túlnyomó többsége légoltalmi célokból készült a föld felszíne alatt. Az életvédelmi célból létesített objektumokat összefoglalóan óvóhelynek nevezik, a továbbiakban ez a fogalom szerepel majd a könyvben. Magyarország területén óvóhelyek mellett azonban készültek fedett beton tüzelőállások is, ezek elsősorban a korábbi jugoszláv határ mentén épültek az 1950-es években. Ezek alkották az úgynevezett a déli védelmi rendszert másik nevén a Rákosi-vonalat. Ez utóbbiról nem fog szó esni ebben a könyvben, ugyanis ezt már feldolgozták. Érdemes megjegyezni, hogy ma Magyarországon a lakosság csak néhány százalékát lehetne elhelyezni valamilyen védőképességű óvóhelyen, elsősorban nagyvárosokban. A legnagyobb befogadóképességű óvóhelynek a metrók számítanak, azonban a M4 már úgy készült, hogy az óvóhelyi funkcionalitással már nem rendelkezik. A kötetben a mai Magyarország területén létesült óvóhelyeket kívánjuk bemutatni. Átfogó módon a modern óvóhelyek kialakulásától egészen a jelen korig követhetik az olvasók az óvóhelyek történetét nemzetközi szinten, majd hazánkban kerülnek tematikusan bemutatva a lakossági óvóhelyek, a metró mint óvóhely, a felszíni BGS (kocka)óvóhelyek és az óvófülkék. Ezt követően földrajzilag csoportosítva Budapesten és a vidéki Magyarországon kerülnek ismertetésre a legfontosabb föld alatti objektumok. Ezen fejezetek felépítésükben azonosak: bemutatják az építés előzményeit, az építést, az objektumok működését és azok történetét, külön kitérve az ott dolgozók, vagy egykor ott tartózkodók emlékeire. A bemutatásra kerülő föld alatti létesítmények változatos célokat szolgáltak. Egyesek vezetési pontok voltak (Alagúti óvóhely, Sziklaközpont, Lillafüred, Szálasi bunkerei, megyei vezetési pontok), mások föld alatti gyárak (Kőbányai pincerendszer, Andezit Művek), föld alatti erőmű (Nitrokémia), föld alatti kórház (Sziklakórház), föld alatti banki trezor (Uri utca 72.), föld alatti lőszerraktár (Törökbálint), fegyverraktár (Tótvázsony) vagy föld alatti gáztartó (Óbuda) volt. Továbbá a teljes képhez hozzátartoznak még a lakossági óvóhelyek beleértve Horthy Miklós gödöllői óvóhelyét és a metrót is, melyek szintén bemutatásra kerülnek. A bemutatott objektumok kapcsán az volt a cél, hogy minden létező típuslétesítmény (akár funkciójában, akár kialakítása) bemutatásra kerüljön. Az objektumok felsorolását és bemutatását azonban még lehetne folytatni a kötetben szereplőkön kívül például a Veszprémben lévő Szikla légirányítási központtal, a Csepelen lévő Tamariska-domb alatti óvóhellyel vagy egyes nagyobb gyárak óvóhelyeivel. Terjedelmi okokból viszont szükséges volt egy határt húzni. Mindezek mellett a jelen kötet a legátfogóbb mű a magyarországi óvóhelyek történetéről.