TISZTA SOROK

„Mindannyian találkozunk azzal a közvélekedéssel, mely szerint a piszkos ember, a rendetlen porta, a takarítatlan lakás gyanút kelt. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a piszkot, a rendetlenséget elítéljük, sőt valósággal erkölcsi fogyatékként minősítsük. Itt az ideje annak, hogy ennek a már-már előítéletnek is felfogható vélekedésnek a történetét is megvizsgáljuk, illetve a tisztaság–tisztálkodás fogalomkörét több szempontból is körüljárjuk”- olvasható a „Meg is mosakodjál” című tudományközi konferencia felhívásában. A tanácskozás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2006 augusztusában nyílt azonos című kiállításához kapcsolódva több szervezet és intézmény összefogásával valósult meg, ahol néprajzkutatók, szociológusok és történészek tartottak előadásokat a legkülönbözőbb, tisztasággal, tisztálkodással kapcsolatos témákban. A nyitó előadásokban Verebélyi Kincső a nemzetközi kutatást, Kapitány Ágnes és Gábor szociológusok a tisztaság-szimbólum történetét és a jelenkori tisztaság-felfogás szimbolikus jelenségeit tekintették át. Nemcsak a szakemberek, hanem a nagyközönség számára is izgalmas olvasmányok lehetnek az előadások e kötetbe szerkesztett írott változatai. A tanulmányok között a régebbi korok köztisztasági viszonyairól, fürdőkultúrájáról, tisztálkodási szokásairól, szappanfajtáiról szóló írások mellett bőségesen találunk jelenkori néprajzi gyűjtéseken alapulómunkákat is, például a takarításról, a hulladékkezelésről, a mosásról, a mosogatásról, illetve a testápolási szokások változásairól.