TIBETI HALOTTASKÖNYV – A BARDÓ TANÍTÁS NAGYKÖNYVE

A Tibeti Halottaskönyv kétségkívül a tibeti irodalom legismertebb alkotása. Világhírét azonban nem annyira saját eredeti kultúrájában betöltött szerepének, mint inkább egy véletlennek köszönheti. E Tibetben viszonylag szűk körben ismert, ezoterikus szöveggyűjtemény a teozófus Y. Evans-Wentz által kiadott angol fordítás nyomán híresült el a XX. század második felében a Tibeti Halottaskönyvként.Noha a szöveg csak egy a számos, Tibetben használatos halotti szertartáskönyv közül, ez cseppet sem von le annak irodalmi értékéből. A mű valóban szuggesztív erővel jeleníti meg a haldoklás, a halál és az utána következő köztes lét folyamatait és történéseit, s mindemellett áttekintést nyújt a halállal kapcsolatos tibeti elképzelésekről is.A kötet Őszentsége, a Dalai Láma előszavával jelenik meg.„A kérdés, hogy létezik-e a halál után a tudatnak valamiféle folytonossága, mindig is fontos és vitatott témája volt a filozófiai gondolkodásnak, egészen az ősi India korától fogva napjainkig.”