TÉLI VIRÁGZÁS

1938. augusztus 26-áról, amikor Perlawi Andor Egerben megszületett, a helyi vármegyei politikai napilap hírül adta: „Pásztóra került a Pilvax-kávéház Petőfi törzsasztala.” Az ottani Oláh-kúria virágos udvaráig jutott darab sorsát e helyütt nem tisztünk figyelemmel kísérni, ám óhatatlan eszünkbe jut róla Perlawi tollforgatói módszere. […] Apollónnak is dicséretére válna, aki a görögök hite szerint sok más között a költészet istene volt, hogy egy katonai középiskolát, majd tiszti iskolát végzett, azután a katonai akadémián tanító és hadtörténetet kutató ember irodalmi elkö-telezettsége más irányú teendői ellenére is rendíthetetlen maradjon. […] Műveiben igyekszik a keserűség és a kiábrándultság fölé kerekedni. A volt katona fegyelme-zettségét legyűri az aggódó emberség, az élet mindenek feletti tisztelete. Akár egykor, a szolgálat kötelékében, obsitosként is az önmagára találás bölcs higgadtságával rendezi szellemi teremtményeit: „Pakolni kell, rend maradjon majd utánam, / ha elszólítanak, ha a Párkák elvágják fonalam.” (Szeptemberi áhítat) Kötetében az élménylíra mellett bölcseleti, létfilozófiai megközelítések is megcsillannak, hétköznapi képei néhol jelképpé magasodnak. (Bárdos Zsuzsa)