TÁVOLI KOROM – ÖRMÉNYKÚT! –

Örménykút van, Örménykút létezik. Örménykút él. Dolgai vannak, mint mindenkinek, akik vannak: ragyog, nem ragyog (akár a csillagok) lefekszik, felkel (akár a nap), sört iszik, nem iszik sört (de inkább iszik).De Örménykútnak lenni jó. Békés megyében Örménykút úgy szotyizza végig az életet, akár egy Isten. Falu létére Örménykút, ha kihúzza magát, és sikkes munkásnadrágba öltözik, és a ruszki vágtázón kilovagol a téeszbe, mert ahhoz van épp kedve, szinte már úgy fest, mint aki város.De akar a franc város lenni. Örménykútnak csendje van: és ezt a csendet városságra cserélni maga lenne a hülyeség netovábbja. A vizes glóbusz Örménykút felett saját Hold – Örménykútnak az is van. Gólyái szintúgy: ugyanott fészkelnek mindig, és ez azt jelenti, hogy nyár van, és szeretet. Télen kunhalmai vannak, amiről sikítva lehet a szánkóval mindenféléket írni a hóba. Parkja van, ami egy helyi kölöknek olyan, mint a dzsungel, ahol el lehet tűnni. És olyannak lehet lenni kicsit, mint Örménykút.Annyi mindene van, pedig első pillantásra semmilye nincs. Vajon hányan vagyunk, mi, akik faluk nem vagyunk, hasonló helyzetben? Úgy, hogy a semmiből nem látjuk a valamit?Örménykút a barátom. Közösek vagyunk, mint itt mindenki más. Most meg elmesélte, mi van. Azt is, mi volt. Alig győztem leírni. Hozzáfűzés: akinek ezek után kedve szottyan Örménykútnak lenni, ne csodálkozzon! Ne ijedjen meg! Örménykút úgy él, ahogy élni kell: szépen, csendben, tücsökciriptől hangos éjszakákban, ahol akkor sincs egyedül a szív, ha éppen van. Tessék nagyon odafigyelni, ha úgy akarnak élni, mint Örménykút! Tessék észrevenni azt is, ami van! Tessék kicsit csendben lenni, és meghallgatni, miket mond Örménykút. Hátha akkor majd.Ez a könyv álmos. Ez a könyv életvezetési. Ez a könyv füveskönyv, mítoszösszerakó puzzle, azoknak, akik vágynak boldog faluvá lenni. Legalább ott benn, balra valahol. A gyomor felett.