TÁNCÓRÁK IDŐSEBBEKNEK ÉS HALADÓKNAK

Ebben a kisregényben nincs pont, amely egy szabályos, egyszerû vagy összetett mondatot lezárna. Itt csak vesszõkkel találkozik az olvasó, no meg egy-két kérdõ- vagy felkiáltójellel, de utána kisbetûvel folytatódik a szöveg, bekezdések nélkül a végtelennek tetszõ monológ egy mostani kisasszonyhoz és a fiatalkori múltból a szüntelen jelenbe átplántált gyönyörû leányzókhoz, akik „ott heverésztek a pokrócukon fürdõruhásan, mint valami napimádó testület tagjai, hatan voltak, és a hátukon feküdtek, karjukkal a feltupírozott fejecskéjük alatt, és direkt a felhõkbe néztek, hogy testecskéjüket a férfiszemek szabad prédájára adják…”