TANÁR VOLTAM

Tömeges felvonulásokon sok-sok galambősz fejet láthatunk. Érdemes felvetnünk a kérdést: mi lakozhat ezekben az ősz koponyákban. Ők azok, akik még hallották a második világháború ágyúinak dörgését, átélték egy rendszer, sőt egy ország összeomlását. A 45 utáni felbuzdulásnak köszönhetően sokan közülük egyetemre kerültek. Első generációs értelmiségiek, ismerték az ínséget, meg tudták markolni a villanyelet. Tanúi és áldozatai voltak egy szervetlen, erőszakolt struktúra kiépítési kísérletének. A kommunista diktatúra évtizedeiben a tanárok kivételes helyzetben voltak, mert a rendszer az agymosás szakmunkásainak szerepét osztotta rájuk, szánalmas jövedelmük ellenére abszolút hűséget várt el tőlük. Szolgai helyzetükben azonban csak látszatra voltak valóban szolgák, hivatásuknak megvolt a bensősége, gazdagsága, az ifjúsággal és a tudományokkal való folyamatos érintkezés megadta a lehetőséget, hogy értelmet találjanak az életükben. Ma más volna Magyarország, ha ők nem léteztek volna.