SZÖVEVÉNY

A kisregény egy Moldvában felcseperedő gyermek zsenge korának mozaikképekből összeálló története, az emlékezés szeszélyes asszociációihoz igazodva. A történetből fokozatosan bontakozik ki a világot megérteni akaró oknyomozó szenvedély, a szüntelen rákérdezés nagy kalandja, a gyermeki tudat kinyílásának csodája, mely igazolja, hogy a megismerés hajtóereje a kíváncsiság. Apránként ébred rá az anyanyelv és a többi nyelv csodálatos lehetőségeire, az erkölcsi, emberi tartás fontosságára. A környezet hatására tudatosul benne, hogy az ember ezer szállal kötődik a múlthoz, anyanyelvéhez, rokonaihoz, ismerőseihez, és az ismerősök ismerősein keresztül az Egészhez; hogy a nyelv, a hagyományok, a kultúra és a történelem szövevényében élünk, és személyiségünk kialakulásához legalább annyira hozzájárulnak a babonák és a mítoszok, mint a tények és a tudomány.