SZIRÁNÓ

„Sziránónak – mint rendszerint – fogalma sem volt róla, milyen boldog.”A magyar próza – úgy általában – nagyon súlyos, enigmatikus és búvalbélelt. Ha az ember sokat fogyaszt belőle, el-elnehezül. Aki jóllakott a komolykodással, és egy kis levegőhöz szeretne jutni, mindenképp olvassa el a Sziránót. Az eddig költőként ismert Nyerges Gábor Ádám prózai debütálása ez az olvasmányos és lendületes, laza es sztoridús könyv. Mindjárt egy kulcsregény, egyben iskola- és nemzedékregény.És hogy ki is az a Sziránó? Igen, „az orros faszi” alteregója. Egy általános iskolás kamasz, „Karinthy Frigyes első számú földi helytartója”. Egy még csak tizenéves, de máris önironikus materialista, akit az osztálytársai, hogy, hogy nem, de sohasem hívtak Sziránónak. Az ő egyszerre humoros és szomorkás kalandjai – „farsangi cikiségek”, „biztonsági flörtök” és egyebek – elevenednek meg e kisregény lapjain.Darvasi Ferenc