SZÍNHÁZ A MAGYAR SAJTÓBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

A korszak színházi sajtóját bemutató tanulmány célja, hogy segítséget nyújtson az összehasonlító igényű színháztörténeti áttekintések elkészítéséhez. Az egyes fejezetekben – kritikusi, szerkesztői hagyatékok dokumentumaira támaszkodva – feltárásra kerülnek a korabeli magyar színjátszás rekonstruálására legalkalmasabb folyóiratok színházi rovatainak írásai. E sajtótörténeti áttekintés összefüggések felvillantására is vállalkozik a színházi sajtó és a művelődéstörténet között. A színház színes világát is idéző visszaemlékezések közlésével e kismonográfia további célja néhány kritikus és színházelméleti szakember (Németh Antal, Rédey Tivadar, Galamb Sándor, Bisztray Gyula, Staud Géza, Egyed Zoltán) sajtóhoz köthető életművének a rehabilitációja. A kiemelten tárgyalt folyóiratok fórumot biztosítottak a fejlett színházi kultúrájú európai országok példáit hazai viszonyainkra adaptáló kezdeményezéseknek. Emellett többek között hozzájárultak a hiányzó színháztörténeti múzeum, a színész-, rendező- és színháztudósképzés kialakításához, a színház művészi fejlődését és a közönség színházesztétikai kultúráját szolgáló színikritikai beszédmód megteremtéséhez. A téma aktualitását jelzik azok a mai színháztudományi, történeti polémiák is, amelyek gyakorta visszakanyarodnak a századforduló és a két világháború közötti korszak termékeny elméleti vitáihoz, elsősorban a gyakorlati színházi életünk és színházelméletünk közötti szakadék kialakulásának gyökereihez. Ez az áttekintés elősegítheti e viták filológiai megalapozását is.