SZIGETEK – SZÓRVÁNYOK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN ÉS ÉSZAK-AMERIKÁBAN

„A mindennapi szórványlét, szórványtapasztalat bőségesen elég okot szolgáltat a szerkesztőnek, hogy keresni kezdje a mélyebb összefüggéseket, amelyek ismeretében nem csupán történelmileg válhatnak világosabbá a dolgok, hanem a jövő is (talán) reálisabban ítélhető meg” – írta a Korunk 1991-es szórványszámában Cseke Péter. Az akkori lapszámfelelős – és a mostani kötetszerkesztő – már kezdettől úgy látta, hogy akár a gondok számbavétele is meghaladja a szerkesztőség lehetőségeit. Ezért aztán módosítottuk – „korunkosítottuk” – elképzeléseinket; így jutottunk el ahhoz a felismeréshez, hogy célirányosabb a szórványgondok egyetemes és ugyanakkor sajátos megközelítése. A belső szórványok világától ekként jutottunk el a világproblémához: a vándorlás, kivándorlás kérdésköréhez.Jó ideig a Románián belüli kisebbségkutatásra irányult a Korunk figyelme (1990 óta foglalkoztunk a cigányokkal, a zsidókkal, majd az örményekkel, a szerbekkel, az albánokkal, a muzulmánokkal stb), de 2014-ben a hírhedt NEM-szavazatok nyilvánvalóvá tették, hogy az anyaországbeli nemzet egy része „elhatárolódik” a határokon kívül rekesztett kisebbségek gondjaitól. A Makkai Sándor püspök elmentelét követő 1937-es Nem lehet-vita még produktív lehetett, a 2004-es NEM-szavazatok nemzetstratégiai szempontból kontraproduktívak voltak, váratlan explóziójuk a nemzettudat erózióját eredményeztek.A Korunk ettől kezdve a nemzettudat újragondolását kezdeményezte, a kisebbségi tudat meghaladásának lehetőségeit/módozatait kereste. Nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az óceánon túl is.Ezt illetően Kovalszki Péter 2013-es tanulmánya jelzi az irányváltást, a Tények és gondolatok a diaszpóralétről, diaszpóra-nemzetről és magyarságtudatról. A szerző 2012-es munkaprogramjára építi okfejtését: a) az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Félix-fürdői tanácskozásán kifejtett nézeteire, b) az Ohio állambeli Reménység tavánál elhangzott előadásának gondolatmenetére, c) a Budapesten és Washingtonban tartott Magyar- és Észak-Amerikai Diaszpóra Tanácson rögzített feljegyzéseire. Innen már csakis a Szigetek, szórványok, zárványok (2014. 6.), a Határon túli román közösségek (2014. 12.), a Magyarok a szórványságban (2015. 3.), illetve a Magyar szigetek és szórványok a Kárpát-medencében számainak „startolása” következhetett.A jeles szórvány- és diaszpóra-szakemberek (Vetési László, Bodó Barna, Vasile Dâncu, Kovalszki Péter, Ludányi András és mások) bevonásával készült lapszámok egymásból és egymásba épültek, így eleve lehetőséget nyújtottak egy koherens kötet – a Szigetek, szórványok, zárványok – megszerkesztésére. Az erdélyi, a bánsági, a Kárpát-medencei szórvány- és az észak-amerikai szétszórtsági tapasztalatok így hangsúlyosabban juthatnak el mindazokhoz, akik a szórványgondok helyi, regionális és nemzeti megoldásáért fáradoznak. Mert úgy igaz, ahogy a kötet egyik írásának szerzője megfogalmazza: „Nem siratni kell a szórványt.” Hanem megállítani a szigetek szórványosodását, a szórványok zárványosodását; elősegíteni az identitásőrzést, a közösségépítés 21. századi útjainak megtalálását.