SZERTEFOSZLOTT REMÉNYEK – POTOCZKY MÁRIA ÉS MAGYARORSZÁG, 1956

Potoczky Mária 1922-ben arisztokrata családban született. Első férjét, Jándy Géza volt horthysta századost, valamint bátyját és apósát az 1950-es évek elején Rákosiék letartóztatták és bebörtönözték, édesanyját internálótáborba zárták. 1948-ban Mária – aki különváltan élt férjétől – Nógrádi Sándor tábornoknak, a HM politikai főcsoportfőnökének lett a szeretője. A Nógrádi-ügy éppen a tábornokper előkészítése idején pattant ki, így az asszonyt is őrizetbe vették. Potoczky Máriát a Sólyom László és társai ellen lefolytatott perben 12 évre ítélték kémkedéséért. Összessen 6 évet töltött börtönben. Eközben zárkatársa volt Kéthly Anna szociáldemokrata politikus is, akivel későbbi, emigrációban töltött évtizedeikben is bensőséges, baráti kapcsolatban maradt. Potoczky Mária 1956-ban az Egyetemi Forradalmi Tanács tagjaként Nagy Imre hívei közé tartozott, ám a novemberi második szovjet intervenció napján nem a jugoszláv, hanem a francia követségen keresett – és talált – menedéket. Menekülését az osztrák szociáldemokrata ifjúsági vezető, Peter Strasser szervezte, akinek egy darabig a tolmácsa, később felesége lett. Második férje halála után az osztrák igazságügyminiszterrel, Christian Brodaval (1916–1987) annak haláláig élt együtt. Potoczky Mária életútja a nempolitizáló sokaság közelmúltbeli odüsszeiájának egyike, az Eric Hobsbawm szerinti „szélsőségek évszázadában”. Azzal a különbséggel, ő dokumentálta is pályáját: részben az 1956-os forradalom, részben a kényszerűen választott emigráns-sors mindennapjaiban.