SZEREP ÉS IDENTITÁS – VERSEGHY FERENC PÁLYAVÁLASZTÁSAI

Verseghy Ferenc (1757–1822) a 18–19. század fordulójának egyik emblematikus alakja. Pálos szerzetesként indult, végül egyházmegyés pap lett, és fordítóként, korrektorként, nevelőként, tankönyvíróként kereste kenyerét. Sem egyházi feljebbvalóival, sem a világi hatóságokkal nem volt felhőtlen a viszonya. Millot-fordításához fűzött értekezései miatt elmarasztalták, a Martinovics-összeesküvésben való részvételéért évekre bebörtönözték. Szabadulása után hamar a legmagasabb főúri körökbe került, később az első magyar nyelvű katolikus folyóirat munkatársa lett, s a Biblia új magyar fordításán dolgozott. Hogyan fér meg egyetlen személyben egymás mellett ennyi különféle karakter? S ezek miként egyeztethetők össze azokkal a társadalmi szerepekkel, amelyeket Verseghy betöltött? A jelen kötet e kérdésekből kiindulva egy történet elmesélésére vállalkozik. Azt vizsgálja, miként vált Verseghy a pesti pálos rendházban szolgáló szerzetesből a klasszikus századforduló egyik legaktívabb, laikus közegben is boldogulni igyekvő literátorává, s hogy karakterének egyházi és világi vonásai miként befolyásolták életének és karrierjének alakulását, magatartásának és műveinek korabeli fogadtatását.Doncsecz Etelka (sz. 1984) irodalomtörténész, az ELKH–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport tagja. Verseghy Ferenc életművét 2007 óta kutatja. Szövegkiadásai: Verseghy Ferenc drámái (Debrecen, 2014), Verseghy Ferenc levelezése (Debrecen, 2019).