SZEMÉREMÉKSZEREK 2. – AZ ÚR PANTALLÓJA

A Szeméremékszerek prózafolyamának első kötetében (A két steril pohár, 2018) búcsút vettünk a déli határsávból–őrizetből szabaduló művésztől (akár egybe is írhatjuk: szabadulóművésztől), az új kötetben a szabadkai, palicsi kávéházak teraszán találkozunk vele és beszélgetőtársával, Czipriánnal. Ketten szinte (költői) versenyben idézik föl és illesztik össze emlékeiket, történeteiket a gyerekkortól az egykori jugoszláv esztendőkön át napjainkig. Figyelmes hallgatójuk, Tolnai Ottó – ahogy magát nevezi: az élő organizmusként alakuló, „viselkedő” mesék diszpécsere – feledhetetlen figurákra talál, pontosabban ő teszi, varázsolja feledhetetlenné őket. Az őrölt paprika fenoménjeitől a SINGER-ét utaztató varróasszonyig, a hajdani mozigépésztől a király előtt úszóbemutatót tartó Balla Laci bácsiig. Őslakosok, látogatók, menekültek. És persze felbukkan Dr. Brenner, alias Csáth Géza, nyomában a hely szellemét adó kreativitás mindennemű képviselőivel, köztük a festővel, akinek a védjegye mi más lenne, mint egy Adrián összefestékezett bácskai pantalló, azúrja a teremtés védőszíne. Szilárd Leó egykori kérdésére, aki „tudta volt az atom, a világ mibenlétét, csak azt nem tudta: Mi az, hogy Palics?”, ők adják meg a választ.„A történet annyira izgalmas kezdett lenni, hogy könny szaladt a szemembe. (Jóllehet nekem, akárcsak T. Olivérnek, száraz a könnyzacskóm; mi inkább csak belülről sírunk, tele vagyunk belső kis Niagarákkal.)”