SZEMEDBŐL RÁM VISSZANÉZEK

A Szemedből rám visszanézek c. album esetében félreértés lenne azt hinni, hogy a könyvben szereplő fotók az írott szövegek, vagyis irodalmi indíttatás alapján készültek. Ugyanez érvényes a benne szereplő képekre is. A művészfotók többsége beazonosíthatatlan helyeket, rejtett szépségeket, titkos csodákat tesz láthatóvá. Hívhatjuk ezeket a képeket akár vizuális költeményeknek is. Gí, azaz Lőkös Margit, nem tagadhatja meg a költészetet, hiszen nem csak kortársi olvasója, de múzsája is Kárpáti Kamilnak. Mégis megőrizte alkotói függetlenségét és elkerülte a finomkodó, idilli kép furfangos kísértését is. A közös ihletről, saját elhivatottságáról így ír: „A kint és bent új egységbe álló világát már régóta próbálom megjeleníteni fotóimon – de itt, Velencében megtaláltam, amit eddig csak kerestem: az én világomat. A fotók egyszerre lettek szürreálisak, zsúfoltak és rendezettek, letisztultak, álomszerűek és valóságosak. A tükröződésekben egymásra vetül jelen és múlt, a valóság és az álom, s bizony sokszor a véletlen rendezői, szertartásmesteri közbejötte folytán teljesen új dimenziók, világok keletkeznek.” – Ennek a megtalált világnak ma már ugyanolyan fontos része az itthoni, Balatonvilágoson a magasparton és a látogatóktól évtizedekig elzárt balatonaligai pártüdülő „ősparkjában” fotózott, a természetben látott, megszemélyesült fák, bokrok, fa-lényekről készült pillanatfelvételek…Ember és természet minden allűr nélkül. S a feltétlen alázat; csak a látás izgalma. Ez jellemzi a szerzőpáros új fotó/vers-albumát.