SZÁZ MAGYAR KATONADAL

Bartók és Kodály 1918-ban lezárt, de szűkebb szakmai körökben is csak híradásokból ismert közös munkája első ízben kerül nyilvánosság elé. A két népzenegyűjtőt a cs. és kir. Hadügyminisztérium kebelében, Bernhard Paumgartner vezetésével létrehozott Zenetörténeti Központ kérte fel a 100-100 népdalt tartalmazó katonadalfüzetek magyar kötetének összeállítására 1916-ban. A Monarchia egyes nemzetiségeinek katonadalait bemutatandó sorozat I. (osztrák) kötete után már csak a II. (magyar) kötet jutott el a nyomdáig, amikor a Birodalom összeomlása a tervezett nagyszabású munkákat megszakította. A kéziratban maradt gyűjtemény megjelenését később az akadályozta, hogy a kézirat kottás része az idők folyamán elveszett. A mostani kiadást a meglévő források segítségével elvégzett rekonstrukciós munka tette lehetővé, s ez jelenti e kötet magvát. A Száz magyar katonadal címmel készült eredeti dalgyűjteményt az osztrák–magyar együttműködést 1915 és 1918 között bemutató száz dokumentum, továbbá zenetörténeti (Szalay Olga, Eva Maria Hois, Büky Virág) és hadtörténeti (Pollmann Ferenc) tanulmányok egészítik ki. A kétnyelvű kötet a katonadalok, a magyar népzenekutatás, a Habsburg Monarchia és a Nagy Háború témakörei iránt érdeklődőknek jelent újdonságot.Terjedelem: 662 oldal + számos fekete-fehér és színes illusztrációFormátum: B/5 A könyv Palermóban 2010. november 23-án elnyerte a Pitre 2010 díjat.