SÓVIDÉKI KATEDRÁLIS

Molnos Zoltánt a képzőművészetekhez hasonlóan az irodalom is vonzotta gyermekkora óta, azt írja le, amit nem sikerült megfestenie: költészetében fontos szerepe van a színeknek, a látványnak, a hangulatnak. A versek alaphangja hol az irónia, a humor, a kételkedés, hol pedig az elfogadás, a belenyugvás, jellemző rájuk az érzés- és gondolatáradás: általában egy-egy gondolatot; gondolatmenetet visznek végig, ugyanakkor olykor pillanatfelvételeknek is mondhatjuk némelyiket. Műveiben különös módon alkalmaz nyelvi ötleteket, újításokat és teszi mindezt megkötöttségek nélkül, közvetlen formában, bátran alkalmazva a ma oly divatos modern költészet jellegzetességeit: a sajátos sortördelést, a központozás gyakori hiányát.