SEHOL SE VAGY – ÖSSZEGYŰJTÖTT ÍRÁSOK

Ez a könyv nem irodalmi elhatározásból született. Nem azért, mert „írni akartam",és nem azért, mert „mondanivalóm volt". Sokkal inkább abból, hogy tizenötés tizenhét éves korom között olyan kérdésekkel kellett együtt élnem,amelyek elől mások – teljes joggal – még hosszú évtizedekig mentesülnek.Gyerekkoromtól vallásos közeg vett körül. Ismertem a történeteket, az ünnepeket,az imákat. De ez önmagában nem adott választ semmire. A kérdéseknem ott és nem akkor születtek meg bennem, hanem később, a kezelésalatt, a betegség közepette. Akkor, amikor hetente háromszor dialízisre jártamaz I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikára, amikor a testem működése napitapasztalattá tette a végességet, a kiszolgáltatottságot és az idő törékenységét.Ott, ahol az ember nem elméletben gondolkodik az életről és a halálról, hanemkénytelen együtt élni velük.Tizenhét éves koromban szervátültetésen estem át. Ez a pillanat katarzisthozott, egyfajta megváltást, egyúttal egyfajta istenélményt is. Mégis az igazánnagy kérdések továbbra is megmaradtak. A betegségből való szabadulás elindítottazon az úton, hogy ezekre válaszokat keressek.Ebben az állapotban találkoztam újra az Evangéliummal. Nem, mint vallásitanítással, hanem mint radikális állítással az emberi létről. Krisztus égszínkék-tiszta tanítása mindig is a legfőbb emberi (és isteni) mérték volt számomra.Nem feltétlenül vigasztalt, inkább kérdezett. És a legelementárisabb kérdésnem az volt, hogy van-e Isten, hanem az, hogy miért kell az embernek Istennélkül léteznie – és meghalnia –, ha egyszer Ő Van.Ez a kötet ebből a feszültségből született. Nem hitvédő szövegek gyűjteménye,és nem is vallomásos próza a szó hagyományos értelmében. Ezek a novellákkísérletek: különböző helyzeteken, különböző sorsokon keresztül újraés újra megkerülik ugyanazt a kérdést. Hol eltávolodva tőle, hol egészen közelhajolva hozzá. Vannak köztük korai írások, amelyek még csak tapogatóznak,és vannak későbbi darabok, amelyek már pontosabban érzik, mit lehet és mitnem lehet kimondani.Nem véletlen, hogy a kötet címe egy sokat sejtető, személyes tapasztalatbólszületett, amely hangzásában mégis kérdésként tér vissza: Sehol se vagy. Ez amondat egyszerre hordoz hiányt és jelenlétet, tagadást és állítást – attól függően,milyen kontextusban olvassuk.Az évek során nem jutottam el a végső válaszokig. Inkább egy felismeréshezérkeztem: Isten hiánya nem egyszerűen veszteség. Jelenthet mást is. Felelősséget,komolyan veendő szabadságot. Annak a terhét, hogy mindazt, amit korábban Istenre bíztunk volna, az embernek magának kell hordoznia. Sőt, valamiolyasmit is, ami igazán megrendítő és egyúttal megnyugtató is lehet.Ez a könyv ajtókat nyithat, amelyeken az olvasó ki-be sétálhat. Megmutatjaazt az utat, amelyet végigjártam, hogy bizonyos felismerésekre ébredjek, ésezek novellák formájában testet öltsenek.