SEGÍTSÉG

Míg a mai „XIX. századi” poéták mindenekelőtt valamilyen főállásban foglalkoztatottak, és ha ráérnek, csupán akkor találják meg a pennát – de hát panaszkodnak is az időhiányra, egyéb kötelezettségekre, pénzszűkére –, addig Jahoda Sándor par excellence költő. Az ő életében az írás az első, mint Petőfi Sándornak, utána az olvasás következik – „mindennap három óra” –, e mögé rendeződik mindaz, ami tép, tapos másokat is. Mi lehet fontosabb a magatartásnál, a beosztásnál? A hang meghallása. Most szólni kell! Ez hát a segítség, a válasz saját kérdésére, amelyet jelen, remekbe szabott kötetében így tesz fel:„költői kérdésvajon miértnem merem abbahagyniaz írástésezta verset sem?” (Ballai László)