SCHMAHL HENRIK – AZ ÉPÍTÉSZET MESTEREI

A Hamburg mellett született, de Budapesten karriert csináló Schmahl Henrik (1849–1912) a késő historizmus és a századforduló építészeti bőségében képes volt olyan egyéni stílusú épületeket alkotni, amelyek beivódtak egy nagyváros köztudatába, fogalmakká váltak. Az Uránia és a Párizsi udvar mellett az általa tervezett bér- és üzletházak között jó néhány jelentett valamilyen szempontból újdonságot. Megépítette az első öntöttvas vázszerkezetes épületet az országban, és az első ötemeletes lakóház is az ő nevéhez fűződik. Schmahl nem rendelkezett ugyan felsőfokú építészeti végzettséggel, de a historizmus legjelentősebb hazai alakja, Ybl Miklós mellett eltöltött bő egy évtized, az Operaház felépítésével olyan elméleti és gyakorlati iskolának bizonyult, amelyre munkássága során végig támaszkodhatott. Képes volt mind az itáliai és német reneszánsz, mind pedig a gótika és a mór építészet formáit magas szinten, jó érzékkel alkalmazni. Bár a történeti stílusoktól nem szakadt el, a századforduló gyorsan változó igényeihez való alkalmazkodása, mérnöki téren való újításai mutatják meg igazán építészi minőséget.