RÉMEGYSZERŰ VERSEK

Rémegyszerű versek – állítja a szerényen önironikus cím. De valóban rém egyszerűek lennének ezek a versek? Az biztos, hogy nincsen bennük semmi fölösleges, semmi tetszelgő, mélyértelműségnek álcázott zűrzavar: mintha határozott léptekkel, se jobbra, se balra nem nézve haladnának egy bizonyos magaslati pont felé, ahonnét valamiféle „gondolati halálugrást” hajtanak végre. Minden ezen az ugráson múlik, és ha sikerül – és többnyire sikerül –, minden egyes szó visszamenőleg át- és fölértékelődik ennek a gondolatnak a fényében. Gondolati költészet? Igen, de líráról lévén szó, a gondolat itt az érzés – gyümölcse? álruhája? sziámi ikre, amelyről nem lehet elválasztani. Erős, mély, megrendítő versek.(Rakovszky Zsuzsa)