RÉGI FOTOGRÁFIÁIM – ÉS AMI MÖGÖTTÜK VAN

A gyűjtők társadalma sokszínű: van, akit a kellemes időtöltés, a „vadászat”, a szerzés élménye, a birtoklás öröme hajt, lehet kincsképzés a gyűjtés célja, másokat az információszerzés, a tudás gyarapítása, vagy a hasonló érdeklődésű emberekkel való kapcsolatteremtés lehetősége csábít. Az ókortól napjainkig számtalan könyvtár és múzeum létrejötte köszönhető a tevékenységnek – bár veszélyei sem tagadhatók, függőséget is okozhat. De a legkiválóbb elmék alkotó, máskor művelődést segítő céljaik szolgálatába állítják, így gyűlt hatalmas könyvtár Ninivében Assur-bán-apli jóvoltából, ill. született meg pl. Bartók Cantata Profanája – hiszen a gyűjtött, megismert népzene volt a művészi inspiráció forrása. Ki mit gyűjt – hasonlóképpen változó az ókortól napjainkig. A sumérok könyvei, Arisztotelész gyógynövényei, vagy Széchényi gróf térképei, címerei és egyéb régiségei egyaránt fontos szerepet töltöttek be a tudományos fejlődés és gondolkodás történetében. A képek – festmények, rajzok gyűjtése a 19. sz. első felétől a fotográfia korai változataival egészült ki: dagerrotípiával, talbotípiával, ambrotípiával, vizitképekkel, stb. A fotótechnika tökéletesedésével egyre fontosabbá, mára pedig nélkülözhetetlenné vált a vizuális adatrögzítés, a fotográfia pedig a képtudomány meghatározó részévé vált. Az itt következő képek gyűjtője az adott korhoz: a 19. század változó évtizedeihez, s a 20. sz. elejéhez kapcsolódó különböző, mára elfeledett szokások feltárása. Ezért nemcsak a fényképek érdeklik, hanem legfőképpen a hozzájuk kötődő történések, fontos, vagy éppen apró gesztusok, mozzanatok – lényegében a történelmi, társadalmi kontextus megismerése miatt. Életstílust, gondolkodásmódot, az adott kor mentalitását meghatározó és befolyásoló tényezőket.