RABKENYÉREN

Ennek a könyvnek a kézirata három évtizedig rejtőzött egy széf mélyén. Nehéz Mihály újságíró, szerkesztő harmincöt esztendővel ezelőtt, 1989 nyarán orosz nyelvi tolmácsként vett részt a Morvai Ferenc nevével fémjelzett barguzini Petőfi-expedícióban, melynek során egy nemzetközi szakértőcsoport megtalálta Petőfi Sándor és Mihail Karlovics Küchelbecker földi maradványait. Nehéz hatalmas elszántsággal vetette bele magát a kutatásokba, Petőfi szibériai életének részletes feltárásába, bizonyítékok, dokumentumok összegyűjtésébe. Megannyi, korábban ismeretlen vagy elhallgatott információ birtokába jutott. Lefordította Grotenhjelm orosz tábornok kiadatlan kéziratos naplóját, a bajkálontúli levéltári anyagok tanulmányozásával kirajzolódtak előtte a száműzetésre ítélt „osztrák alattvalók” deportálásának tényei és megismerhette a barguzini őslakosok visszaemlékezései alapján az ott raboskodó Petőfi életkörülményeit, valamint az elsők között olvashatta az Eliaszov professzor néprajzi gyűjtéséből származó verseket, dalokat, melyek közül többet Petrovics, a „titokzatos fogoly” írhatott és a kutatók elől elrejtve őriztek egy ulan-udei dohos pincében.Nehéz Mihály az 1950-es években az Állami Gorkij Egyetemen tanult Szverdlovszkban. Ekkor hallott először arról, hogy Petőfi Sándor a Bajkál-tó mellett volt fogságban, ott halt meg és ott is temették el. Évtizedek múltán, az 1980-as években aztán szoros kapcsolatba került a burját kutatókkal és fordítani kezdte a tőlük kapott dokumentumokat, cikkeket, verseket. Papírra vetette felfedezéseit, kutatási tapasztalatait, következtetéseit, kritikai megjegyzéseit, ami ennyi idő távlatából is figyelemre méltó, sőt hiánypótlónak mondható, az itt oroszul és magyarul közreadott versek – köztük talán Petőfi sorai – pedig sok meglepetést tartogathatnak, amelyeket Nehéz Mihály és Dalmay Árpád fordított magyarra. Az író özvegye, Nehézné Szilvássy Irén jól döntött, amikor elhatározta, hogy közkinccsé teszi a képekkel és lábjegyzetekkel kiegészített kéziratot. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy szerkesztőként és kiadóként könyvet „varázsolhattam” belőle.BORZÁK TIBORNEHÉZ MIHÁLY (1930–1996) Budapesten született, édesanyját és édesapját a háború alatt vesztette el. Iskoláit is a fővárosban végezte, majd egy főiskolai diplomával a kezében lehetősége nyílt a Szovjetunióban, a szverdlovszki egyetem nyelv- és irodalom szakán tanulni. Hazatérte után a budapesti Lapkiadó Vállalatnál kapott állást, az Interpress Magazinnál dolgozott. Huszonhárom nyelven értett és beszélt, fordítóként is tevékenykedett. Petőfi szibériai életszakasza régóta foglalkoztatta, nyugdíjazása után kezdett a téma elmélyültebb kutatásába. 1989-ben tagja lett a Megamorv-Petőfi Bizottságnak, és fordítóként kijutott a barguzini ásatásokra.